Erdélyben jártunk

                 Határtalanul 2023.

Az idei tanévben ismét elindulhattak a 7.osztályosok azon magyar falvak, városok, emberek megismerésére, akik Románia területén, Erdélyben élnek. A kiírt pályázatra Vargáné Nagy Erika igazgatóhelyettes asszony készítette el a tervet, melyet iskolánk elnyert.

Május elsején hétfőn kora hajnalban, 4 órakor pontosan indult a csapat. Buszvezetőink precízen, elővigyázatosan, ügyesen vezettek a hajtűkanyarokkal, szerpentinekkel, döcögős, felmart felületekkel tarkított 800 km-es úton.

Első napunk állomásai:

• Nagyvárad
• Kolozsvár
• Gyergyószentmiklós

A Kőrös–parti Párizsban, Nagyváradon idegenvezetőnőnk bemutatta a 253 méter hosszú, boltíves záródású Kanonok sort, a 282 ablakos Püspöki Palotát és Hillebrandt tervezte barokk Szent László templomot, ahol Szent László ereklyéjét őrzik. Majd elvitt minket az öt olaszbástyás várhoz, melynek legelső építtetője szintén Szent László királyunk volt.

A Partiumból a Király-hágón átlépve jutottunk el Kolozsvárra, Mátyás királyunk szülővárosába. Itt megtekintettük Fadrusz János Mátyás király emlékművét, a Bánffy palotát, a Szent Mihály templom gótikus íveit, Mátyás király szülőházát és tőle nem messze Bocskai István szülőházát.

Estére érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, a Rubin Hotelbe, ahol 2-3-4 ágyas szobákban alhattunk.

A második napunk állomásai:

• Békás-szoros
• Gyilkos-tó
• Gyergyószárhegy (Lázár kastély, kápolna, kirándulás)
• Gyergyószentmiklós

A Békás-szoros hatalmas kősziklái között sétáltunk, de nemcsak a műúton, hanem a patak melletti, a sziklák alatti ösvényeken is járhattunk figyelve az itt-ott nyíló csillagvirágot, vagy a körülöttünk magasodó Mária-sziklát. István útvonalában átmentünk egy kőhídon, később egy lengő hídon. A patakba zuhant szikladarabokon néztük a rohanó vizet, és vártuk, hogy mindenki átérjen, mert egyszerre csak egy ember mehetett rá a hídra.

A Gyilkos-tó történetét meghallgatva sétáltunk a tó partján, a rég víz alá került erdő darabjai ki-kilátszottak a vízből. A Gyilkos-hegy felett gyönyörűen sütött ránk a nap, kényelmes padokon megebédeltünk, de volt, aki közel merészkedett a tó széléhez: hát bokáig saras lett!

A Gyergyói-medencében helyezkedik el Gyergyószárhegy. Itt töltötte gyermekkorát a későbbi fejedelem, Bethlen Gábor. Édesanyja, Lázár Druzsiána révén élhetett a reneszánsz kastély falai között. Ez a hely is sok viszontagságot élt meg: tatárok, törökök állandó betörései, a tűz pusztítása újra és újra rákényszerítette a székelyeket, hogy építsék újra otthonaikat. A jobbágysorba taszított székelyeknek Bethlen Gábor adta vissza a szabadságukat. A kastélyt körbejárva indultunk Szármány-hegy kicsi kápolnája felé, A kaptatón elértük a ferencesek erődtemplomát, melyet már teljesen felújítottak, és láthattuk a ma élő szobrászok szabadtérbe helyezett munkáit. Madárdalos utunk a domboldali kankalinerdőben ért véget, ahol a Gyergyói-medence fenséges látványa fogadott.

Gyergyószentmiklósi esti sétánk idején láttuk Bocskai fejedelem mellszobrát, a Salamon Ernő Magyar Tannyelvű Gimnázium szecessziós épülete előtt Erőss Zsolt emlékművét. A Tarisznyás Áron Múzeum udvarán pedig kopjafa állt.

Várt minket a finom szülinapi torta!

A harmadik nap állomásai:

• Madéfalva
• Mohos tőzegláp
• Szent Anna-tó
• Nyerges–tető
• Csíkszereda
• Csíksomlyó
• Gyergyószentmiklós

1764-ben Mária Terézia zsoldosvezére és Siskovics osztrák tábornok vérfürdőt rendezett a katonáskodást megtagadó székelyek között. 400 embert mészároltak le, több ezren menekültek el Moldvába.A "Siculidicium"-nak nevezett székelyirtás emlékművénél elhelyeztük koszorúnkat, és dúdoltuk a székely himnuszt.

Utunk a Csíki-medencében vezetett: a kanyargós úton a bükkfák zsenge leveleiket már kibontották, friss zöldjük és az ég tiszta kékje felüdítő látványt adott. A mohos tőzeglápnál fiatal idegenvezetőnk elmagyarázta a 20 méter mély, fekete tó keletkezését, mesélt a partján látható különleges növényekről (mámorka, tőzegrozmaring, gyapjúcska…) és 107 pókfajtáról. A melegedés, a rovarok túlszaporodása itt is tönkreteszi az élő fenyőfákat. A teljes 3 millió köbméteres lápot nem lehetett végigjárni, mert a fadeszkás járóút egy részét épp felújították.

Leereszkedtünk a 100 méter mélyen lévő krátertóhoz. A Szent Anna-tó legendájával Iza ismertetett meg bennünket. Itt figyelhettük meg, amit előző nap István magyarázott, hogy a meleg és a hideg légtartományok hogyan rétegződnek, és ezért a lombhullató erdő magasabban helyezkedik el, mint a tűlevelű.

Buszunk a Nyerges-tető felé vette az irányt: az 1848-49-es szabadságharc hőseinek emlékművénél tisztelegtünk, hiszen ezen a helyen 1000 székely harcolt a 12000 osztrák ellen. Ezért is hívják őket Székelyföld termopülei hőseinek. Nekik nemcsak kőoszlopot állítottak, hanem sok sok kopjafával tisztelegnek az emlékező magyarok - egyesületek, baráti társaságok, egyének egyaránt.

Csíkszeredán Izabella elvitt a "négy angyalos" templomhoz. Makovecz Imre organikus építészünk egyik gyöngyszeméhez, melynek belső terét Nagy Ödön szobrászművész kivitelezte. Ahogy figyeltük a templombelső fából készült szerkezetét, szimmetriáit, a Jézus szobrot, a méhkas formájú oltár kialakítását, fejünk felett megszólalt az orgona!

Egy kis vásárlás után indultunk Csíksomlyóra. A kegytemplom mögötti téren a borvizes forrásból telemertük kulacsainkat, a "barátok feredőjében" pedig lábáztatás helyett kézáztatást végeztünk. A kénes, sárgás gyógyvíz igencsak hideg volt. A barokk kegytemplomban elzarándokoltunk a híres csodatévő Máriaszoborhoz, melynek Ali basával történt esetét szintén Izabella mesélte el.

Az esti séta Gyergyószentmiklóson a zsinagógához, az 1870-es, székelykapuval határolt öreg házhoz , Petőfi szobrához, a gyergyószentmiklósi szabadságharcban elesettek emlékművéhez vezetett.

A negyedik nap állomásai:

• Szováta
• Parajd
• Korond
• Székelyszentlélek
• Zetelaki-gát

Míg az első három nap ragyogó napsütéses volt, ezen a napon beborult, és hosszan, lassan, kitartóan esett az eső. 

Szováta az üdülni, gyógyulni vágyók paradicsoma, hiszen a sós vízű tavai gyógyhatásúak. Körüljártuk a Medve- a Zöld- és a Vörös tavakat. Idegenvezetőnk megmutatta a különböző sóformációkat (éles sókarmok, sóborsók, sórétegek, sódrapériák), sőt, "kóstolni" is lehetett. A város központi virágos terén mutatta a bronzmaketten, merre jártunk, merre megyünk.

A parajdi sóbányához helyi busz vitt. A megállótól 278 lépcsőt számoltak a gyerekek, amíg leértünk a látogatói szintre. A gépi marással kitermelt óriási teremben képeken mutatják be a turistáknak a természeti ásványokat, a sóbánya történetét, helyzetét, méreteit. Ebben a részben sok-sok játékot helyeztek el a gyerekeknek. A sós levegő segíti az asztmatikus, légúti megbetegedések gyógyulását.

Felfelé szerencsére csak 180 lépcsőt kellett megtenni.

Korondon is folyamatosan esett az eső. A főút kirakodó tereit kis csapatokban jártuk végig, és mindenki kedvére válogathatott a népművészeti és iparos tárgyak között, hogy megtalálja a megfelelő ajándékot szüleinek, testvéreinek, barátainak.

Székelyszentlélek általános iskolájánál álltunk meg legközelebb, ahonnan már csak a buszról nézhettük a Zetelaki-gátat, mert az eső nagyon rákezdett.

Ötödik nap:

• Marosvásárhely
• Királyhágó
• Csucsa

A hazaindulás napjára ismét kisütött a nap. A Maros völgyében Magyari Vass István részletesen elmagyarázta a székely kapu felépítését, mintáinak kialakítását, a félhold és a nap jelentését. A Görgényi- és a Gyergyói-havasok közt futott a Maros, mi pedig követtük: marosvécsi kastély, szászrégeni hegedűgyár, gernyeszegi Teleki kastély és sok-sok gólyafészek. (Az öt nap alatt 150 gólyát számolt Ági néni, és ezek csak a felnőtt gólyák, ehhez tartoznak még a fészekben ülő kisgólyák.)

Utolsó főállomásunk legszebb szecessziós épületét épp felújították, így csak egy részét tudtuk megtekinteni: a marosvásárhelyi Kultúrpalotát. A Tükörterem üvegablakait csak a terem előtti térben, képekről ismerhettük meg: A balladák közül idegenvezetőnk Kádár Kata balladáját mesélte el. A földszinti fogadótérben megcsodálhattuk a szecessziós díszítéseket, és a falfestmények közül a Mesemondás és a Táltos című képet részletesebben is. A második emeletre felérve beülhettünk a koncertterem felső páholysoraiba, és végighallgathattuk a városi kórus próbáját.

Útvonalunkon érintettük Csucsát, Ady és Boncza Berta "kastélyát". Hamarosan ismét a Királyhágón álltunk meg, hogy búcsút vegyünk Erdélytől, és induljunk a határ felé. Az úton hatalmas felüljárókat, autóutakat építettek, ezek lassították az előrehaladást, ám a határellenőrzés gyorsabban zajlott, mint odafelé. Mindenkinek a gondolatai hazaszálltak, az otthoniak körül jártak, és szerencsésen pontosan fél 9-re be is futott buszunk az iskola elé. 

Köszönjük Kurucz Gábornak és Gyüre Jánosnak a hibátlan, gyors, pontos vezetést. Köszönjük idegenvezetőinknek az átadott ismereteket, a vezetést, a segítségnyújtást.

A csoport kísérői: Krix Angéla, Krémer Csilla (7.a of.), Czeczei Péter és Brecsokné Kertész Ágnes (7.b of.)